Erről a területről nem tudok érzelmek nélkül beszélni! Egész egyszerűen úgy gondolom, hogy mind a végrehajtási törvényünk, mind a végrehajtási rendszerünk igazságtalan, idejét múlt és szakmailag abszolút nem indokolható alapokon áll!
A végrehajtási törvényünk 1994.-ből származik. Négy évvel a rendszerváltás után, egy még kiforratlan gazdasági és társadalmi rendszerben. Azóta több ráncfelvarrás történt a törvényen, de ez csak olyan, mint a kátyúk foltozása az úton. Egy ideig megteszi, de utána újra előjönnek a hibái, és soha nem tud olyan lenni, mint egy újonnan elkészített út.
Hogy mi a rossz benne? Elavult az egész rendszer, elégtelen a jogorvoslati lehetőségek terén, és több helyen is feltűnően átgondolatlan. De ami igazán bosszantó az egészben, az az önálló bírósági végrehajtói rendszer. Egyszerűen igazságtalan és felesleges.
Adott egy adós, aki nem tudta kifizetni valamelyik tartozását (tehát többnyire szegény) és ezért végrehajtásra kerül. Az alaptartozásán túl fizeti a kamatokat és késedelmi kamatokat, amivel „bűnhődik” azért, mert valamely fizetési kötelezettségének nem tett eleget. És erre rakódnak rá még a végrehajtói rendszerből adódó költségek. Ökölszabály alapján azt mondhatjuk, hogy ez általában még az össztartozás 10%-nak megfelelő összeg pluszban. Mit jelent ez. Tartozom egymillióval, akkor végrehajtásban minimum egymilliószázezer lesz, tízmillióból tizenegy millió, húszból huszonkettő! Azaz több millió forinttal van sújtva még az az adós, aki már eleve bajban van. Minél kisebb a tartozás, annál nagyobb százalék jön rá a végrehajtónak.
Így lesz egy elmulasztott parkolás (nem dobta be a 400 forintot) késedelmi díjakkal, eljárási illetékkel és végrehajtói díjjakkal együtt hatvanezer forint. És így kell plusz 3 milliót fizetni annak, aki eleve harminccal tartozik már valamelyik banknak. És ha a végrehajtás elindul, akkor már mindenképpen jár az összes díjtétel és jutalék a végrehajtónak. Akkor is, ha nem is tesz semmit, ha nem az ő cselekménye miatt van térülés.
Ez a helyzet az összes ügyünkben amikor már végrehajtás van. Ilyenkor mi felvesszük a végrehajtást kérő pénzintézettel – nem a végrehajtóval – a kapcsolatot, és eljárunk annak az érdekében, hogy egyezség legyen adós és a hitelező között. Mondjuk van 30 milliós tartozása, és a mi közbenjárásunkkal megegyezésre jut a hitelezővel, hogy megfizet 18 millió forintot, és a fennmaradó tartozást elengedik a számára. A hitelezőhöz befolyik a tizennyolcmillió forint, a végrehajtó meg annak ellenére megkapja utána nem csupán a költségeket, a munkadíjat hanem a jutalékot is, hogy valójában nem tett érte semmit. Jutalék a semmiért!? Nem rossz pálya.
A végrehajtó díja négy tételből áll össze: költségek, munkadíj, kamarai átalánydíj és jutalék. Ebből a jutalék a legnagyobb összeg mert az 6-10% között van. Igen ám, eddig úgy számolták a jutalékot, hogy a ténylegesen a hitelezőnek megfizetett, azaz oda befolyó összegre számolták a végrehajtói jutalékot. Azonban ez sem elég a számukra. Valamelyik végrehajtó bíróságra ment ezzel kapcsolatban, ahol olyan döntés született, hogy a végrehajtói jutalék nem a befolyt összeg után jár, hanem a teljes tartozás után. Azaz a végrehajtót ez alapján megilletné az előző példában nem csupán a 18 millió (ténylegesen megtérülő) összeg utáni jutalék, hanem a 30 millió utáni. Érthetetlen és vérlázító. Érthetetlen, hogy milyen alapon jár jutalék egy meg nem valósuló tranzakcióra. És vérlázító, hogy egyáltalán, hogy jut eszébe egy végrehajtónak hogy még ezt is követelje! Valljuk be, ezen összegen kívül se fenyegeti őket az éhenhalás. (Lásd végrehajtók éves keresete – nyilvános adat) És most úgy néz ki, hogy vérszemet kaptak.
Sorra hivatkoznak a végrehajtók erre az ítéletre – bár Magyarországon nincs precedensjog – és állítják ki az adósok részére a számlát a teljes tartozás után. Most gondoljunk bele a következőbe. Bennünket sokszor keresnek meg úgy ügyfelek, amikor már a házukat elárverezték, de maradt fenn még tartozás és ettől szeretnének szabadulni.
Élő példát mondok. Az ügyfelünknek 20 millió tartozása maradt fenn még az árverést követően, „hála” a devizahitel elszabadulásának és az alacsony becsértéknek. Sikerült egy remek megállapodást kötnünk neki, amely során a 20 milliót kiengedte a bank, mindössze 1 millió forint egyszeri megfizetésével. Nagyon nem mindegy, hogy a végrehajtónak az egymillió után fizet maximum 100 ezer jutalékot, vagy a 20 millióra számol a végrehajtó és egymillió-kettőszázezer lesz a jutalék. Ebben az esetben egy el nem végzett munkáért több járna a végrehajtónak, mint a hitelezőnek. Borzalmas!
És a legnagyobb kérdés, csak ezután jön. Mi szükség van erre az önálló bírósági végrehajtói rendszerre? Annyira szeretnék erre egyetlen egy szakmai érvet kapni válaszként.
Nem lenne ésszerűbb, ha a NAV látná el ezt a feladatot. Nézzük csak mik lennének az előnyei. Egységes lehetne az eljárás. Nem róna plusz terheket az adósra, csak a hitelező felé kellene teljesíteni. Létesülhetnének új munkahelyek, ahol jogvégzett köztisztviselők járnának el a végrehajtási kérdésekben. A NAV rendelkezik ehhez személyi és tárgyi erőforrással, és minden információval. látja, hogy kinek milyen ingatlana van. Látja a jövedelmeket és a BM adatbázisból a gépjármű nyilvántartást. Abszolút indokolt lenne ez a rendszer.
És mik az ellenérvek, mi szól mégis a jelenlegi végrehajtó rendszer fenntartása mellett? Bevallom én nem találtam ilyet. Legalábbis olyat, amely nem érdekekről szól, hanem logikus érv lenne, szakmai érv, olyat nem. Ne hagyjuk ennél jobban kizsigerelni az adósokat. Létezik jobb megoldás. Tegyünk érte! Hallassuk a hangunkat! Együtt sikerülhet!!
